Hittantáborban voltunk Tiszavárkonyban

Hittantáborban voltunk Tiszavárkonyban szept. 28- okt. 1-ig. A 3 napos tábor célja a kirándulással egybekötött evangélizáció, hitmélyítés  volt.

Nyáron a Dorcas campingben 1 hétig lakóinkkal és egy kis erdélyi magyar csoporttal együtt az integráció jegyében tartottunk nyári tábort, ahol a Biblia üzenete vezetett bennünket a közösség megélésére.- Most kaptunk egy ráadást a bibliai táborból Tiszavárkonyban: lakóink másik csoportjával csupán magunk között voltunk az  Ige mellett családias légkörben.

A református templom tövében lakhattunk a már csak  üdültetésre használt parókián.

Csend volt,- megállt az idő, Isten ajándékaként jó meleg napfényes időt kaptunk, sokat kirándultunk a Tisza parti erdőben. A néphagyomány szerint Endre király vára itt állt valamikor, de hiába keresgéltük a köveit, csupán egy emlékművet találtunk, ami a helyét jelezte.

Mindnyájunk örömére négyszer  bemehettünk a templomba áhítatra, és az udvaron is lejátszottuk- dolgozók és lakók együtt-  az Elizeus életéből vett bibliai történeteket.

Elizeusban nagy vágy volt arra, hogy a hatalmas  Istent ő is úgy ismerje és szolgálja, mint mestere, Illés, ezért megkapta  a kettős áldást. Isten ma is megáldja azokat, akik Őt ilyen vágyakozva keresik. Legjobban az Úr  Jézus Krisztusban, Fiában  mutatta meg magát, aki eljött közénk,  meghalt értünk és feltámadt.  Akik Őt befogadják, azok Isten gyermekei lehetnek. Mi erre kapunk felhatalmazást, áldást, – és ez feladatot, küldetést is jelent. Vajon látják-e mások rajtunk, cselekedeteinkből, hogy mi  „Isten emberei”, gyermekei vagyunk?

Lejátszottuk, hogyan védte meg az Úr a láthatatlan angyali seregekkel Elizeust. Naámánnal együtt átéreztük a nyomorúságot, hogy a fertőző, gyógyíthatatlan lepra kirekesztést is jelent a közösségből. Megértettük, hogy ehhez hasonlít a bűn tisztátalan foltja is a lelkünkön. De  hittel kell elfogadni az Isten által adott szabadulást: Naámánnak a Jordán vizében volt, nekünk pedig Jézus vérében van a tisztulásunk.

Isten közelségét éltük át, s hogy „Ma van az üdvösség napja.”  Sokat énekeltünk, játszottunk, a kirándulások után pedig különösen jó étvággyal ettünk.

            Megújult szívvel tértünk vissza, s lakóink azt kérdezgetik tőlem: „Ugye, jövőre is megyünk bibliatáborba?”

                                                                             Kiss Ella intézményi lelkész

[scrollGallery id=44]

Kategória: Hírek | A közvetlen link.