Adventi ünnepséget tartottunk nov. 30 – n, szombaton de. 10 órától.
Ezt a találkozást várták már régóta lakóink, különösen azok, akiknek nincs családi hátterük. Elsősorban gyülekezetek küldöttségei érkeznek ilyenkor hozzánk, – köztük a helyi református gyülekezetből is -, akik személyesen patronálják lakóinkat.
Ebbe a szeretet- találkozóba először kapcsolódott be a Szamosszegi Református Gyülekezet, ahonnan most 10 fő érkezett hozzánk. Így kb. 100 fő felett voltunk tornatermünkben, s egy érzelmileg megmozgató, feltöltő nagyon áldott napot tölthettünk együtt.
Az Intézményvezető, Hlavátsch Ildikó köszöntő beszéde után lakóink előadták az adventi műsort, amely most Jókai Mór: Melyiket a kilenc közül? című novellájának egy feldolgozása volt. Ennek végén mint egy „nagy család” mi is dicsőítettük Urunkat énekkel, – akárcsak a műsorban az özvegy cipész apa a kilenc gyermekével. A vendégeink nagyon örültek a szereplők őszinte, ügyes előadásának.
A műsor után áhítatot tartottam a Galata 4, 4-7. és Máté 1,23. Igék alapján. A mai világunk legnagyobb hiánya az Isten- hiány, de mi örömmel, hittel valljuk, akik Jézus Krisztusban hiszünk, hogy: Immánuel, velünk az Isten. Krisztusban, Akit befogadtunk, mi is befogadottak, – Isten bűnbocsánatot kapott gyermekei, fiai lehetünk.
Majd a kötetlen személyes találkozások ideje következett, s a vendégek lemenve az Otthon osztályaira, azoknak is adtak ajándékot, akihez személyes kapcsolat nem fűzte őket, jutott mindenkinek a szeretet-, és ajándékosztásból.
Miután együtt ebédeltek a vendégek a patronáltjukkal, még együtt maradtunk, hogy énekeljünk, s meghallgattuk a vendégek: Nt. Anda Tibor lelkipásztor /Noszvaj/, Nt. Tisza Tibor lelkipásztor /Szamosszeg/, Nt. Kéki Ibolya lelkipásztor /Tiszaszőlős/ és Tóth Zsigmond presbiter /Hajdúböszörmény/ adventi Igés köszöntését, Igemagyarázatait.
Szomorúság is vegyült ünneplésünkbe, hiszen megemlékeztünk Nt. L. Molnár István, Pestszentlőrinci lelkipásztorról, aki tavaly adventkor még itt szolgált közöttünk, de egy fél év múlva magához szólította az Úr. Az emlékére elénekeltünk egy éneket, vigasztalódva az örök élet reménységében. Ugyanakkor hálát adtunk az áldásokért, melyeket általa adott nekünk az Úr, s azért, hogy a gyülekezete és özvegye továbbra is jön hozzánk és folytatják a velünk való kapcsolatot.
Végül lakóink énekeltek még, s hálát adtunk, hogy készíthetjük szívünkben az Úrnak útját. S a Szentlélek már most a testvéri közösség által elvitt minket nemcsak a karácsonyi hangulatig, hanem az Úr közelébe.
Kiss Ella intézményi lelkész
You must be logged in to post a comment.