Hittantáborban voltunk Szlovákiában júl. 5-9-ig Gömörhorkán

Hittantáborban voltunk Szlovákiában  júl. 5-9-ig  Gömörhorkán.

Dr. Rácz Jolán a „Diakonia Reformata” lelkész igazgatója,  a marcelházi ref. lelkipásztor felesége- meghívott bennünket, hogy együtt tartsuk idei „Keskeny út táborukat”.  Mivel 11 évvel ezelőtt már voltunk  együtt  velük Jókán, s erről nagyon jó emlékeink voltak, így örömmel fogadtuk a meghívást.

13 lakóval indultunk el, 4 kísérővel, s nagyon kellemes környezetben tölthettük el a 4 napot: egy panzióban és  turista szállóban kaptunk helyet, ahol kitűnő ebédeket főztek nekünk. Ettünk szlovák,  gőzön főtt kenyeret is: a „knédlit”. A nagy hőséget is elbírtuk, mert délután a szemben levő strand hideg vizében felüdültünk.

Isten közelében voltunk, akár kirándultunk, akár várost néztünk. Esténként pedig Isten Igéjéből egy számunkra még kevésbé ismert bibliai történetet hallgattunk és le is játszottuk: „Pál apostol szolgálata Filippiben” címmel. Jézus Krisztus szabadításáról hallhattunk.

1.     Lídia szívének megnyílása,

ezzel szemben a jós rabszolgalány látása, kiabálása,

Pál kiűzte Jézus nevében a jóslányból az ördögöt.

2.     A felbújtatott tömeg ellenállása, Pálék szenvedése, -de ők a börtönben is énekkel dicsérték Istent. Ezek után földrengés lett, s megnyíltak a börtönajtók és a bilincseik.

3.     Az Úr a szabadító. Ki az igazán fogoly? Ki a szabad?

A börtönőr megtérése, s Pálék szabadulása

„Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz, mind te, mind a te házadnépe.”

4.     Gyógyulás, öröm, testvériség.

Első nap: Rozsnyó történelmi kisvárossal Ismerkedtünk. A környék   gyönyörű karszthegysége is sok látnivalóval várt bennünket.

2. nap a Gombaszögi Cseppkőbarlangot néztük meg.

3. napon a Gróf Andrássy család Vadászkastélyában jártunk Betlérben, amely teljes épségben teljes felszereltségében megmaradt.

Minden nap voltunk egy református templomban, ahol énekelve dicsértük az Urat: Rozsnyón, Szilicen és Gömörhorkán.  Rozsnyón még a Mária Terézia által építtetett róm. katolikus székesegyházat is megnéztük.

A négy  nap alatt összebarátkoztunk a másik csoporttal.  Együtt kirándultunk s tartottuk az áhítatokat,  sokat tanultunk egymástól. Búcsúzásul együtt táncoltunk  a Pintér Béla Új szív dalára, s már nehéz volt elválnunk egymástól. Még közelebb kerültek hozzánk a szlovákiai magyar testvéreink, s még jobban szívünkön viseljük sorsukat, s megbecsüljük őket, imádkozunk értük, hogy megtarthassák magyarságukat.

Lakóink azt kérték: „Jövőre is ide jöjjünk nyaralni!”

Kiss Ella intézményi lelkész