Intézményünk fennállásának 80. évfordulóját ünnepeltük

„Emlékezzél meg az egész útról, melyen hordozott téged az Úr…”   5 Mózes  8,2.

Intézményünk fennállásának 80. évfordulóját ünnepeltük 2016. nov. 28- án.

Délelőtt  hálaadó istentiszteletre gyűltünk össze a református templomba: lakóink, dolgozók, a helyi gyülekezet, a református iskolások és a testvérotthonok képviselői, s a régebbi intézményvezetők.  Igét hirdetett Főtiszteletű Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület Püspöke .

Alapigéi : „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” 1 János 3, 8. vers

„De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”  Zsidókhoz írt levél 10,39. verse voltak.

Püspök úr már a kezdőimádságban hálát adott az alapítóért, Kiss Ferencért, s az Isten megtartó kegyelméért. Prédikációjában üdvtörténeti  összefüggésekbe helyezte otthonunk történetét, amikor arról szólt, hogy ezekben az Igékben két szimbólum és két messiáskép  van: a Bárány, aki elveszi a világ bűneit, majd a Júda oroszlánja, aki harcol az emberért, és lerontja váltságműve által az ördög munkáit. A kettő Jézusban együtt van: Ő áldozat, de győztes is. Ő nem hátrált meg a harcban. Isten nem kapitulált a bűneink előtt, és semmi gonoszság előtt, nem kapitulált a betegség előtt. Sokszor engedjük, hogy a gonosz rajtunk keresztül  végezze munkáját, amikor ármánykodás, bosszú, egymás becsapása történik a világban. De azért jött Jézus, hogy ezeket az erődítményeket, falakat  lerontsa.  Nem gyönyörködik a lelke azokban, akik meghátrálnak, tehát ne hátráljunk meg mi sem, akik a hit emberei vagyunk, hanem álljunk meg keresztyén küldetésünkben, szolgálatunkban! Ahogyan a betlehemi csillag mutatta a bölcsek számára az utat, úgy lehetett sokszor jellé ez az immár 80 éves otthon is,  ugyanis sokak életszemlélete megváltozott, akik idelátogattak, s látták  a   gondozottakat. Ha fogyatékosként lehet örülni az életnek, ha ők nem dobják el az életet, akkor az egészséges embernek még inkább legyen reménysége, s ne dobja el az életet.

Akár száz vagy százötven év múlva is lesz otthon és ünnep, mert ha Isten velünk, ki ellenünk.

Az igehirdetés után először Nagytiszteletű Beszterczey András, a Nagykunsági Református Egyházmegye esperese mondott köszöntőt, aki saját életéből, ötven évvel ezelőtti emléket elevenített fel, amikor teológusként ebben az Otthonban diakóniai gyakorlatot végzett, s részt vett az egyik építkezésben. Annakidején a  még ma is élő Bontó János lakónkkal dolgozott együtt, aki  felejthetetlen nyomot hagyott lelkében, s átformálta életfelfogását.

            Ezután a  Magyar Református  Egyház Szeretetszolgálati Irodájának Vezetője, Nagytiszteletű Beszterczey András mondott beszédet, melyben említette nagyapja teológus emlékeit, aki Kiss Ferenc professzornak, az otthon alapítójának még tanítványa volt. Irodavezető úr elmondta, hogy 80 évvel ezelőtt ez az  otthon volt a szeretetotthonok közül az első, ahol fogyatékos gyermekeket, fiatalokat gondoztak.

Végül az otthonunk lakóinak műsoros bizonyságtétele következett, melyben munkatársak segítettek, s melyet intézményi lelkészként én állítottam össze. Fő mondanivalója az Istennel való szövetségünk megerősítése és az elhívásunkban való megerősödés volt.

Zenés- verses- koreográfiás műsorunkat színesítette Bartuska Anita lakónk bariton játéka, aki zeneiskolás.  Franz Schubert: Szerenád c. művét adta elő, zongorán kísérte Zbiskó Ágnes zenetanárnő. Felkészítette: Stefáni Róbert Attila zenetanár.

Az istentisztelet után állófogadásos szeretetvendégségre mentünk át a Szivárvány-ház  tornatermébe, ahol vizuális visszatekintéssel emlékeztünk:  archív felvételekről láthattuk az Otthon 40 évvel, s 30 évvel ezelőtti életét.  Képkiállítás is összefoglalta a 80 évet, s az étkezés végén áldást kért  Otthonunkra Virág Előd  lakónk,  énekkarunk  énekelt, s egy hatalmas „80 éves  a Szivárvány- ház” tortát is szétoszthattunk, elfogyaszthattunk.

A helyi TV interjút készített Dr. Fekete Károly püspök úrral, s azután nemcsak a  jelenlegi intézményvezetővel, hanem az előző három vezetővel is. Nagyon áldásos, felemelő, emlékeket felkavaró, s új erőt adó ünnepség volt ez, melyért Istennek legyen hála és dicsőség!
Kiss Ella intézményi lelkész