Pünkösdi munkatársi istentiszteletre gyűltünk össze

Pünkösdi munkatársi istentiszteletre gyűltünk össze május 21-én. d.u. 2 órakor.

 Lakóink 2 énekkel dicsőítették az Urat.

Az igehirdetést mint intézményi lelkész én végeztem az Apcsel 1,8. Apcsel 2,1-6.14-17 alapján.

Kiss Ella intézményi lelkész

Ma is szükségünk van a Szentlélekre, hogy tüzet gyújtson bennünk. Nem az ítélet tüzét hozta el Jézus, hanem ítéletünket magára véve meghalt értünk, feltámadása után a mennybe menve közbenjár értünk, és Szentlelke által velünk, sőt bennünk akar lakni.  Pünkösdkor az „Isten szeretete töltetett ki szívünkbe a Szentlélek által…” Róma 5,5. De van amit megéget az ítélet tüzével a Szentlélek, ha engedjük: a bűneinket. Így teremt újjá, lelkesít, bátorsággal tölt meg, hogy hirdessük az evangéliumot. Legyünk olyanok mint a kesztyű, általunk segítsen, emeljen fel másokat!

Mit tegyünk, ha erőtlenek, megfáradtak vagyunk?

Az Ószövetségben Mózesnek Isten tűzben jelent meg. Látta, hogy a csipkebokor lángolva ég, de nem ég el. Ez annak jelképe, hogy ha a Szentlélek tüze van életünk középpontjában, mi is égünk, de nem égünk ki. A tűz erőt, energiát ad, melegít. A Szentlélek Isten ott volt a teremtésnél, Ő hatalmas erővel teljes, Ő az élet forrása. A Zulu népnél levő 40 éve tartó lelki ébredés is mutatja, hogy a megfáradt, erőtlen egyházba –ha kérik a hívők, Isten ma is elküldi Szentlelkét. Mi is imádkozzunk megújulásért.

Az istentiszteletet folytatva a dolgozók és lakók egy része az úrvacsorai közösségben is részt vett.

                                                                                                                Kiss Ella intézményi lelkész