“Szükséges dolog az, hogy az ember az Istenre hagyatkozva élje az életét és naponta találkozzon vele!”

Nt. Tisza Tibor lelkipásztor

Nt. Tisza Tibor lelkipásztor

“Szükséges dolog az, hogy az ember az Istenre hagyatkozva élje az életét és naponta találkozzon vele!” mondta Nt. Tisza Tibor lelkipásztor Úr Panyolán, mikor gyülekezete július 6-án a Diakónusok vasárnapján, vendégül látta a Szivárvány-ház Fogyatékosok Reformátusok Otthonának 7 lakóját és két kísérőjét. Nt Kiss Ella intézményi lelkésszel és a kirándulást szervező Szűcs M Sándor fejlesztő pedagógussal a kilenc fős csoport 3 napot töltött Szatmárban. Ennek az utazásnak volt a záróalkalma az a közös istentisztelet, melyen a gyülekezet megismerhette azon Otthon lakóit, melyeket hosszú évek óta adományaikkal támogatnak.
A pénteken kezdődött több napos túra első állomása Mátészalka volt ahol a belvárost, és a vasútállomást tekintették meg, illetve itt is ebédeltek a Kristály Panzió és Étteremben. Ahol nem csak jól laktak a kirándulók hanem kedves és segítőkész kiszolgálásban is részesültek!

Garbolc felé, azaz a Hármashatár felé tartva először Nagyecseden időztek keveset azért, hogy a másik, az Otthont régóta támogató gyülekezet templomát megtekinthessék. Később pedig Gacsályban álltak meg azért, hogy a Szilágyi Zoltán családi gazdálkodó által felajánlott több mint 10 kg áfonyát átvegyék. A csoport nagy része ezt a gyümölcsöt még sohasem kóstolta, mégis volt aki naponta több mint fél kilogrammot evett belőle. Ám az egészet így sem sikerült elfogyasztani, jutott abból a Szivárvány-ház minden osztályára kóstolónak.

 Délután lehetőség nyílt arra is, hogy Csenger városának református templomát és a várost megtekintsék, illetve fagyizzanak.A szállást a Nt. Keresztiné Szemán Szilvia lelkésznő által vezetett gyülekezet biztosította Győrteleken. Itt tudták a fáradalmakat kipihenni az utazók, vagy éppen focizni a hatalmas parókia udvaron a lelkipásztor fiaival és férjével. Szintén ezen a helyen reggeliztek és vacsoráztak, illetve itt tartották a reggeli és az esti áhítatokat is.

Szombaton a Túristvándi vízimalomnál  állt meg először a csoport. Körbejárták a tavat és érdeklődve hallgatták azokat a tudnivalókat melyek sétájuk közben hangoztak el.  Majd Milotára onnan pedig Tiszacsécsére mentek tovább. Utóbbi helységben Móricz Zsigmond Emlékházát, udvarát nézték meg, és készítettek fotókat.

Háttérben a Túristvándi vízimalom

Háttérben a Túristvándi vízimalom

Háttérben a Bukó-gát, Tiszakóródnál

Háttérben a Bukó-gát, Tiszakóródnál

11 óra már elmúlt mikor a Tiszakóródi bukógátnál hűsíthették magukat a Túr csatornájának vizében. Alig 50 méterre a Tiszától, melynek másik oldala, már nem hazánkhoz hanem Ukrajnához tartozik. Az itt található Túr-Bukó- Camping fapadjain a kicsit kései tízórait is elfogyasztották. Útjukat folytatva Szatmácseke csónakos fejfás temetőjébe látogattak el, ahol felkeresték Kölcsey Ferenc sírját is.

Strand Tivadarnál

Strand Tivadarnál

Ebédelni már Tivadaron sikerült az Aranyhomok Étteremben.Itt ismét meggyőződhetett az utazók mindegyike arról, hogy a korábbi állomáshelyeken tapasztalt vendégszeretettel Szatmárban mindenütt találkozhat! A Tisza partján eltöltött néhány óra alkalmat adott fürdőzésre, játékra, pihenésre ismerkedésre. A strandon abban az időben tartózkodó üdülők mindegyike elfogadta a fogyatékkal élők csoportját és nem sajnálták a gondozottaktól sem a játékokat, sem az idejüket. Így együtt labdáztak, vagy építettek homokvárat a Fürediekkel.

A csoport a Győrteleken található parókia udvarán

A csoport a Győrteleken található parókia udvarán

Késő délután értek vissza Győrtelekre, ahol a két kísérő elkészítette a “csurgatott kenyeres” vacsorát. S az esti áhítat, illetve a hagyománnyá vált Tiszafüred-Győrtelek labdarúgó mérkőzés után aludni tértek, hogy a vasárnapi panyolai istentiszteleten kipihenten adhassák elő műsorukat.

Szabolcsi származásom révén előttem ismeretes volt az itt élő emberek kedvessége, és az odafigyelésben is megmutatkozó vendégszeretete. Ám annyi  szeretetteljes pillanatra melyet  átélhettünk ebben a három napban nem számítottam. Nem felejthetőek a “Gyertek vissza” búcsúzó szavak szintúgy, mint a Szamos

Komppal a Szamoson, Olcsvaapátinál

Komppal a Szamoson, Olcsvaapátinál

Olcsvaapáti felőli oldalán kompunkat szemével a túloldalra kísérő lelkipásztor kicsit szomorkás, de a közelgő viszontlátásban reménykedő alakja sem. Mindenkinek köszönöm aki a Szivárvány-ház gondozottainak utazását színesebbé és élményekben gazdagabbá tette!

Szűcs M Sándor

 

 

 

Kategória: Szivárványház | A közvetlen link.