Mindenki nagy örömére a mai napon a Szivárvány-ház Fogyatékosok Református Otthonába is eljött a nagyszakállú  Mikulás. Minden osztályon énekszóval, verssel köszöntötték a piros ruhás ajándékhozót. Örömmel, izgalommal vették át a csokoládéval teletöltött csomagokat, csokimikulásokat. Az intézmény dolgozói sem maradtak ki a sorból, őket is megajándékozta a nagyszakállú. Persze egy vers elmondása, vagy egy ének eléneklése után.

Prázmáriné Erika

forrás: Főnix Tv Tiszafüred

A közelmúltban a Szivárvány-ház Fogyatékosok Református Otthonának lakói és munkatársai közül 13-an eleget téve -Szántó József nagytiszteletű úr kérésének- Tornyospálcára látogattak.

Bár azon a vasárnapon korán útra kellett kelniük, mégis örömmel tették, mert a társaságból még csak ketten-hárman jártak Magyarország azon vidékén. A kissé ködös idő ellenére az utazók 9 óra körül már Kisvárdán teáztak és megtekintették a várat is.

Az 1212-ben már létező faluba Tornyospálcára, időben és épségben megérkezve a Református Egyházközség Idősek Klubjában pihenhették ki, az út fáradalmait a vendégek, mielőtt a délelőtti istentiszteleten részt vettek volna.

[scrollGallery id=90]

Az istentiszteleten szép számban összegyűlt hívek részére, zenés, pantomimos, énekes műsort adtak, de nem maradt el az intézmény bemutatása sem. A már 1454-ben létező, és a nem olyan régen kívül-belül felújított templom falai között Kiss Ella intézményi lelkész hirdette Isten igéjét. A fürediek műsorát a meghatódott gyülekezet nevében Szántóné Nagy Márta nagytiszteletű asszony köszönte meg.

Az ízletes, három fogásos ebéd után már ismerősként búcsúztak, gondozók, gondozottak, gyülekezeti tagok és alkalmazottak egymástól. Ezen a napon is megtapasztalhatták az érintettek, hogy sokszor aki ad, az kap többet! Aki nem tud elfogadni, az adni sem tud, illetve sokszor azon felebaráton keresztül juttatja el Isten hozzánk ajándékait akitől a legkevésbé várnánk. S.D.G.

szMs

forrás: www.reformatus.hu

Feketéné Beke Katalin kapcsolata a diakóniával akkor kezdődött, amikor a gimnáziumi nyári szünidőket egy berlini fogyatékosok evangélikus otthonában töltötte, ahol kisegítőként dolgozott.

A tiszafüredi otthonnal azóta van ismeretsége, mert az 1960-70-es években gyakori volt a csereüdülés és ő rendszeresen „beugrott” fordítani. 1979. május 21-én aztán megszületett az elhatározás: eleget téve az akkori vezetőnő Mártha Irén kérésének, aláírta a munkaszerződését.

Ő honosította meg az otthonban a lakók különféle aktív foglalkoztatását, közben megszerezte az óvodapedagógus diplomát.

Az ő nevéhez fűződik a „munkaterápiás csoport” megszervezése is. Az ő dolguk volt, hogy a kertben megtermesztett konyhakerti növényeket feldolgozzák a konyhára, előkészítsék a téli elrakáshoz.

26 évi foglalkoztatói múlttal a háta mögött a vezetőnő „testhez álló” munkakörrel  bízta meg, azóta szociális és mentálhigiénés munkatárs. Feladatköre sokrétű, igyekszik az intézmény javára  minden megtenni.

Az egyik evangélizáció során megtért, azóta még szorosabb lett kapcsolata lakókkal, akik szeretettel veszik körül, ügyes-bajos dolgaikkal naponta felkeresik. Számtalan pártfogót szerzett hazánkban és a határon kívül is, természetbeni és pénzbeli adományokkal gyarapítva ezzel az intézményt.

A kapcsolatok ápolásában is kiemelkedő munkát végez úgy az egyházi, mint hivatalos kapcsolatokban. A lakókat hamar a szívébe zárta: kezdetben néhány évig 4-5 lakót vitt haza, együtt fogyasztották az ünnepi ebédet, kis ajándékkal kedveskedett nekik. Ezáltal a családját is szocializálta, elfogadták őket. A közös karácsony példaértékű lett, mert több munkatárs is követte a példáját ezzel nagy örömöt szerezve lakóinknak.

Szolgálat- és segítőkész, szolgálatát alázattal végzi a fogyatékosokért úgy, hogy érdekeiket mindig szem előtt tartja.

forrás: diakonia.hu

A képre kattintva elolvashatja az írást!