János 1941-ben született, és 9 éves kora óta intézményünk lakója. Gyermekkoráról nem nagyon van információnk, annyit tudunk az egykori feljegyzésekből, hogy két apáca hozta otthonunkba. Abban az időben igen nehéz anyagi helyzetben voltak a szociális intézmények, és csak a lehető legkisebb dolgozói létszámmal tudtak működni. Ez nagy terheket rótt a dolgozókra, mert a napi gondozási teendők mellett a lakók nevelése, fejlesztése, és az ezekhez szükséges feltételek előteremtése is a gondozók feladata volt. Ezért a lakók közül, akit lehetett, bevontak a napi feladatok elvégzésére. Volt, aki felmosott, vizet hordott, fát vágott, tüzelőt hordott, gyümölcsöt szedett. Jutalomként séta volt a városban, ilyenkor fagylaltozhattak, és örömmel töltötte el őket, ha elmehettek a templomba istentiszteletre. János gyermekként nehezen kezelhető volt, gyakran került konfliktusba társaival, gondozóival. A sok türelem, és a fáradságos munka eredményeképpen viszont a közösség aktív tagjává vált, aki rendszeresen kivette részét a napi teendőkből, legyen szó kerti munkáról, konyhai kisegítésről, vagy épp gyámoltalanabb, elesettebb társain való segítésről. Mindezt egészen addig folytatta, amíg egészsége azt megengedte. Manapság már nyugdíjas éveit tölti, sétál a szabadban, és szívesen idézi fel régi emlékeit. Ami végigkísérte az évek során a mindennapjait az a Biblia és az énekeskönyv, amikhez különösen ragaszkodik, és rendszeresen lapozgatja, dúdolja, énekeli a számára kedves énekeket. A mai napig szívesen segít apróbb feladatok elvégzésében, és rendszeres résztvevője a közösségi életnek, különböző programoknak. Mára már szinte „védjegyévé” vált intézményünknek. Mosolyt csal arcunkra történeteivel, elsajátított „német nyelvtudásával”, öreges, komótos viselkedésével.
Isten éltessen még nagyon sokáig János! Bihari Róza
[jj-ngg-jquery-slider title=”János 70 éves lett” gallery=”12″ html_id=”about-slider” width=”600″ height=”400″ center=”1″ controlnavthumbs=”true” effect=”sliceUpLeft”]
You must be logged in to post a comment.